Az oldal használatával elfogadod az Adatkezelési irányelveket

Az itt összegyűjtött könyvek egytől egyig fantasztikus példái annak, mi történik, amikor egy érzékeny témához sikerül kiemelkedő grafikát és kedvességében érzékeny szöveget IS alkotni egyszerre, és így egy minőségében egészen más élményt nyújthatunk a mesét hallgató ifjúságnak. Akik nálunk is jobban értik (meg érzik), milyen más egy eldobható papírtányérról enni a vacsorát, mint egy szépen pengő kerámia variánsról.

Kicsiket-nagyokat egyaránt elbűvöl, ha bontakozó rügyeket, növekvő hajtásokat vagy épp az újjáéledő madárcsicsergést figyelik! Ha pedig ennyire zsibong a tavasz az ablakpárkányunkon túl, miért ne csippentsünk belőle kicsit az otthonunkba is – kedvenc gyerekkönyveink formájában?

Ahogyan egyre gyorsabban gurulnak a hónapok, úgy ovisaink és iskolásaink érzelmei is egyre szélesebb skálán mozognak. De hogyan segítsük őket a bennük gomolygó érzések kiismerésében? Ezekkel a könyvekkel biztosan!

Öt-tíz évvel ezelőtt még bármelyik könyvesbolt polcáról levehetőek voltak, mára azonban hőn áhított ritkaságokká váltak. Ebben a gyűjtésünkben olyan könyveket válogattunk össze, amelyeket csodás lenne újra viszontlátni az új könyvek bőségében, egyelőre mégis be kell érnünk az antikváriumi szerencsével.

(Nem csak minden kedden.) Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve

Egy vagy inkább több családi beszélgetés vezetett el minap A repülő osztályhoz. Rég indított meg elbeszélés úgy, ahogy most Kästner talán sokak emlékezetében karácsonyi történetként élő „meséje”. Egy percig hezitáltam csak, hogy megírhatom-e most az ajánlót, mert legbelül azt éreztem, hogy ez a történet ugyan arról szól, amit Karácsonykor ünneplünk, de nem véletlenül került most a kezembe, amikor a barátság érzéseihez, tapasztalatához fűződő könyveket gyűjtögetjük.

A legkisebb kalandorokról sem feledkezünk meg, sőt a kicsi kalandokról sem! A kicsiknek is jár a nagy kaland és a kis kaland is kaland!

Felnőttként a Kelével barátkoztam, s ahogy most kiválasztottam Róka úrral az 1957-es Bogáncsot és elindultam a regényben befelé, azonnal felidőződött, hogy igen – a Fekete-szövegek cseppet sem könnyűek: érettséget óhajtanak és sok türelmet. Nem gyors kalandokat kapunk, amelyek után kapkodhatjuk a fejünket, hanem megkapjuk azt a tempót a regényességben, amivel az életünket is éljük, amellyel egy olyan kiskutya is éli az életét, mint Bogáncs.