Ahogy Az elveszett lélekhez, a T mint tenger című kötethez sem kell más, csak egy nyitott szem és egy nyitott szív. Mintha egy egészen különbejáratú naplóhoz kaptunk volna kulcsot, egy teljes művészi szabadsággal formált albumhoz, mely a tér és idő apró szilánkjaival, puhaszélű szeletkéivel, minden érzést és gondolatot egybemosó hullámzásával van tele, csordultig.
A világ egyik legnagyobb csodája, amikor egy történet ránk talál, s aztán nem hagy el soha. Azzal a csodával pedig igazán nem számol senki, hogy egy történetben olyan erős varázsige lakhat, hogy egyszerre képes elbűvölni egy négy évest és egy negyvenévest. Ha pedig a kettő esetleg egyszerre történik – mármint a fenti két világ csodája, akkor ott kövek fognak mozdulni. Valamerre.
Zsigeri az északi irodalom lírai prózájáért való rajongásom, talán azért, mert a hétköznapi életet átjáró egzisztenciális csodaélmények rövidebb-hosszabb történetei olyan kivételes közvetlenséggel szólalnak meg ezeken a tájakon. Ha pedig igazi kulturális csemegére akadok köztük, elragadtatásomban mindenkinek erről beszélek.
Gombos Katával, a Kisgombos Könyvek kiadójával, A két csillag című egészen rendhagyó mesegyűjtemény szerkesztőjével és fordítójával beszélgettünk
Mielőtt útra kelünk kell, hogy legyen valami, ami elindít. Mindenkinek másra van szüksége: valaki korábbi, elveszett életéből szeretne megőrizni valamit és azért indul, hogy azt megmentse, valakit a szerelem lobbant akkora lángra, hogy nincs az a sűrű erdő, amin át ne kelne, hogy szíve választottját viszontlássa, van, aki rabságból menekül, hogy megtalálja az igaz szerelmet és van, aki meghalni indul oda, ahol született. Hogy az végül út merre vezet, ki tudja?
Felismerést hozó macskás történetek a böjt végére Amikor megálmodtuk a
Kertész Erzsi új meseregénye egyik kedvencemre, Labirintó című korábbi misztikusára
