Öt-tíz évvel ezelőtt még bármelyik könyvesbolt polcáról levehetőek voltak, mára azonban hőn áhított ritkaságokká váltak. Ebben a gyűjtésünkben olyan könyveket válogattunk össze, amelyeket csodás lenne újra viszontlátni az új könyvek bőségében, egyelőre mégis be kell érnünk az antikváriumi szerencsével.
(Nem csak minden kedden.) Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve
Ősz van itt is és Marék Veronika egyik legtöbbet olvasott könyvében is. Mi is egyre sűrűbben bevackoljuk magunkat a házunkba – sokat rendezkedünk, készülődünk a télre. Akkorra, amikor már igazán hideg lesz.
Egy vagy inkább több családi beszélgetés vezetett el minap A repülő osztályhoz. Rég indított meg elbeszélés úgy, ahogy most Kästner talán sokak emlékezetében karácsonyi történetként élő „meséje”. Egy percig hezitáltam csak, hogy megírhatom-e most az ajánlót, mert legbelül azt éreztem, hogy ez a történet ugyan arról szól, amit Karácsonykor ünneplünk, de nem véletlenül került most a kezembe, amikor a barátság érzéseihez, tapasztalatához fűződő könyveket gyűjtögetjük.
Azonnal elbűvölt. Ez volt az első „igazi”, nagyos könyvem és az első „igazi” olvasásélményem – az a libabőrös fajta, a mélyen magába szippantó, amikor mellékszállá válnak a hétköznapok és valósággá a képzelet. Később volt még ilyen, de nem sok; csak a legnagyobb történetektől kapjuk ezt a kiváltságot.
Felnőttként a Kelével barátkoztam, s ahogy most kiválasztottam Róka úrral az 1957-es Bogáncsot és elindultam a regényben befelé, azonnal felidőződött, hogy igen – a Fekete-szövegek cseppet sem könnyűek: érettséget óhajtanak és sok türelmet. Nem gyors kalandokat kapunk, amelyek után kapkodhatjuk a fejünket, hanem megkapjuk azt a tempót a regényességben, amivel az életünket is éljük, amellyel egy olyan kiskutya is éli az életét, mint Bogáncs.
A mai napig, ha esik az eső és én mégis egy kertben találom magam, vagy ha csak meglátok egy magas téglafallal körülvett kertecskét, eszembe jut Burnett regénye: A titkos kert. Felnőttként olvastam, felnőttként is raktároztam el, mégis látom azt a bennem élő kislányt, aki a regény bűvöletében még felfokozottabb lelkesedéssel veti bele magát a kerti és kastélyos fantáziajátékokba.
Számunkra a gyerekkori nyári szünetek varázsát idézik fel – de vajon meg tudják-e szólítani több évtizeddel ezelőtt írt történetek a mai fiatal olvasókat? A gyűjtésünkben szereplő könyvek – de persze sok más is – egészen biztosan. Ezek a könyvek nemcsak visszarepítenek minket elmúlt időkbe (de jó beszélgetések kerekednek ki ezekből!), hanem kortalanul jók is: humoruk ma is élő, kalandjaik izgalmai változatlanul átélhetőek, vagy éppen olyan örök érvényű kérdésekkel foglalkoznak, amelyek minden kor olvasói számára aktuálisak. Válogatásunkban a magyar ifjúsági irodalom legkiválóbb szerzőitől gyűjtöttük össze egy-egy olyan klasszikus kedvencünket, amelyek rendre helyet kapnak a 21. század nyári szüneteiben is.
Azt gondolnánk, hogy ha van olyan könyv a magyar gyerekirodalomban, amelyet biztosan olvasott és betéve tudott csaknem mindenki gyerekkorában, az a Négyszögletű Kerek Erdő. Mikkamakka és a furcsa erdőben tanyázó kis társaság mégiscsak egy olyan közös kulturális referencia, amely éppúgy hozzátartozik gyerekkori élményeinkhez, mint a Leó jégkrém és a gömbmászókás játszótér. Ehhez képest viszonylag gyakran szembesülök azzal, hogy sokan nem ismerik – vagy már elfelejtették – magát a teljes könyvet. Részletek, benyomások, Mikkamakka persze megvannak, az egész könyv mégis sokszor az újdonság erejével hat a szülőkre is.
Marék Veronika könyveinek zöldellése nem egészen hétköznapi jelenség: grafikái száz százalékban egy fél évszázaddal ezelőtti világ termései, amelyek csodálatos módon az azóta felnőtt és szülővé, nagyszülővé vált generációk számára még mindig akkora értéket jelentenek, hogy feltétlen meg akarják mutatni kicsinyeiknek. Még akkor is, ha azóta tucatjával jelentek meg jó és kevésbé jó könyvek ebben a műfajban.
