Ha valami elemi erő hiányzik a napotokból, de arra épp nincs módotok, hogy nekivágjatok az orosz télnek, vagy szemtől szemben megbirkózzatok egy börzsönyi medvével, vagy legalább belevessétek magatokat mitológiai történetek, esetleg 20. századi dokumentumfilmek sötét bugyraiba – akkor a legegyszerűbb megoldás levenni a polcról Szergej Szedov és Tanya Kormer könyvét, az Anyukameséket.
(Nem csak minden kedden.) Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve
Ruttkai Borival legújabb könyve és lemeze, a Mandulka és a Karácsonyvár kapcsán beszélgettünk.
Medve egy morcos úr, aki lakályos otthonában igen jól elvan egyedül. De jön valaki, aki megzavarja mindezidáig háborítatlan morcogását. Egy kisegér. Mit akar? Miért ficereg, zsizseg itt Medve körül? Nem látja, hogy nem alkalmas? Hogy cseppet sem kívánatos a jelenléte? Itt nincs helye fürge, kicsi és főleg vidám vendégeknek. Nincs helye itt senkinek, csakis a mackónak.
Nem mindegy, az ember mivel szórakoztatja magát. Egyáltalán nem mindegy, min nevetünk s legalább annyira nem, hogy min szörnyülködünk. Putifár tanár úr kálváriája Mourlevat káprázatos elbeszélésében – László Kinga zseniális fordításában és Rofusz Kinga „ahogy azt kell”-illusztrációival – olyan apropót adnak a nevetésre és a szörnyülködésre, amely mivel cseppet sem hétköznapi, biztosan kimozdít megszokott pozíciónkból.
Mikor tíz éve felkaptam a fejem, hogy „Hé, ki ez a figura ezekkel a furcsa könyvekkel?”, már késő volt – David Walliams minden könyvesbolt polcain ott sorakozott újabb és újabb könyveivel. Minden egy szempillantás alatt történt.
Durrellt olvasni olyan, mint egy kirándulással töltött nyári nap végén leülni egy szép szegletre és elbódulni a körülöttünk zsongó erdő-mező-vízpart szépségétől ölünkben egy tál dinnyével. Pont olyan érzés, mint amilyen érzésekről, létállapotokról ő maga is ír ezekben az imádott könyvekben.
Már a buszállomás feketecsempés szuterén-vécéjének leírása vagy szimplán az iskolaszag felidézése bekapcsolja a piros nosztalgiagombot, de a lassú buszos zötykölődés szép lassan egészen visszaráz a kolbász- és petróleumszagú gyerekkori utazások rég elhagyott ritmusába. Ablakhoz nyomódó orrok, induláskor és megálláskor nagyot lóduló busz, forróság a műbőr ülésekhez ragadva. Melyik 70-es – 80-as években felnőtt ember ne ismerne saját élményeire ebben a lassú, békés világban, ahol ugyanazzal az egyszerűséggel szólt egymáshoz két ember, mint amilyen egyszerűséggel bevásárolt egy nyári vacsorafőzéshez?
Mosonyi Aliz – Háy Ágnes: Mesék Budapestről UPDATE: Nagy örömünkre
