
A valóságot az álommal – Fekete István és éltető regényei
Felnőttként a Kelével barátkoztam, s ahogy most kiválasztottam Róka úrral az 1957-es Bogáncsot és elindultam a regényben befelé, azonnal felidőződött, hogy igen – a Fekete-szövegek cseppet sem könnyűek: érettséget óhajtanak és sok türelmet. Nem gyors kalandokat kapunk, amelyek után kapkodhatjuk a fejünket, hanem megkapjuk azt a tempót a regényességben, amivel az életünket is éljük, amellyel egy olyan kiskutya is éli az életét, mint Bogáncs.
