Mesék Budapestről

„(…) féltékenyen őrizgettem és hurcoltam magammal saját gyerekkori példányomat életkorból életkorba, lakásról lakásra, hogy aztán végül beteljesítse sorsát, és a következő generációnak is akkora örömöt okozzon, mint annak idején nekem. Családi kedvenc volt és családi kedvenc lett újra, így aztán ahogy sok évtizede, mostanában is úgy megyek el az Alagút mellett, hogy nézzük árgus szemekkel, vajon otthon van-e Budapesti, a sárkány; a Várban sétálva is szétnézünk krémesre vágyó törökök után, és keressük a Gellért-hegyen az éjszaka csúszdázó óriások nyomait (…)”