Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából

Családilag odavagyunk ezért a mesekönyvért. Ahogy megidéződik a két tündéri boszorkány varázslatos, eldugott kertje és kócos házikója, nem is akaródzik már kilépni onnan, nem tesszük hát le a könyvet az utolsó kaland legvégéig. Itt én sem bánom a “csak még a következőt” kéréseket, annyira jó felolvasni és felszaladt szemöldökkel időről időre összenevetni a gyerekkel. Nagyon vicces – a karakterek, a történetek (a verstanuló legyek esete mindent visz), a nyelv. De nem csak ezért imádjuk, hanem a napsütéses, lassú szombatdélután-élmény miatt, amely ránk telepszik a közös olvasás közben: meleg, ráérős és lágyan simogató. Ezt magunkkal vinni egy mesekönyvből igazi ajándék.