Kismadár és Kóró

Az álmos Kismadár megkéri Kórót, ringassa el, de annak nincs kedve… Kecskéhez fordul, hogy rágja meg Kórót, ám ő már ebédelt aznap… hol ér véget a láncolat? A népszerű magyar népmesét Várszegi Adél szellemes verses átiratában, Máray Mariann különleges illusztrációival jelentetjük meg.

A könyv a modern, ötletes versszöveggel, illetve egyszerre művészi és gyermekbarát képi világával valósággal rabul ejti olvasóit – kicsiket és nagyokat, szülőket, nagyszülőket és gyerekeket egyaránt.

A kötet kedves humora kiválóan illeszkedik a groteszkséget amúgy sem nélkülöző eredeti történethez, mely generációk óta a gyerekek kedvence. A szellemes rímek: akár megannyi csattanó, a madárka strófáról strófára egyre dühösebben ballag a réten… A szöveg szókincse változatos, ízes fordulatokban gazdag, ugyanakkor könnyen érthető a legkisebbek számára is.

„Volt egy kicsi madár, problémája számos:
egyfelől fáradt volt, másfelől meg álmos.
Megkérte hát Kórót, ringassa el szépen,
de Kórónak sajnos nem volt kedve éppen.

– Megállj, Kóró, megállj! Szólok a Kecskének,
amiért nem ringatsz, rágcsáljon meg téged!
Szaladt is Kecskéhez. – Segíts rajtam, rendben?
Rágcsáld meg a Kórót, ringasson el engem.

De a Kecske bizony ebédelt már aznap,
nem kívánta Kórót, ellenállt a gaznak,
Kóró Kismadarat nem ringatta szépen,
a madár duzzogva ment tovább a réten…”