Pár éve a Jurányiban ment A háromfejű király című előadás, Kenéz Ágoston és Vass Alexandra írásában-rendezésében. A darab már nincs repertoáron, ám az alkotók gondoltak egyet és tettek egy próbát: meg lehet-e jelentetni könyvben egy mesedrámát pusztán közösségi támogatással? Meg lehetett, és íme itt van, titokzatosan szikár külsővel, Mudry Luca vagány, passzoló rajzaival, teljes drámai mivoltában.
A háromfejű király gyászról, feloldásról és vigaszról szól, ám a nehéz téma ellenére a legkevésbé sem nyomasztó, sőt, még csak nem is kifejezetten szomorú. Inkább nagyon megható (egy pillanatra megkönnyeztem a végét, na), a helyzetkomikumok és a vidám gyereknyelv miatt pedig sokszor üdítően vicces. A királyné elvesztése után Pitypang király sehogy sem tud békét kötni a világgal, mindhárom fejével dohog és kötekedik, korábbi életkedvének nyoma sincs. Gyerekei attól tartanak, valahol elvesztette a szívét, elindulnak hát megkeresni azt a palota kertjében. Bátran lépnek be a legsötétebb helyekre is (bár az állandóan kikötődő cipőfűző okoz némi fennakadást), váratlan – és finom szimbólumokat hordozó – segítőik pedig mindig kicsit közelebb viszik őket ahhoz az elveszett szívhez. Küldetésük végül sikerrel jár, és szerencsére még a vacsiról sem késnek el.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.