Interjú Peťovská Flórával és Farkas Zsolttal, a Csirimojó könyvkiadó vezetőivel
Róka úr egyik kedvenc kicsi könyvkiadója a Csirimojó. Tudjátok, akik azokat a gyönyörű művészi képeskönyveket adják ki! És még sok minden mást… Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból hozzák el őket nekünk, hogy mi is boldogabbak legyünk tőlük – csupa olyan könyvet, amelyet ők maguk is nagyon-nagyon szeretnek és úgy gondolták, hogy az nem lehet, hogy a magyar közönség ne részesüljön belőlük.
Annyi jó könyvük jelent meg a természet csodáiról, hogy nem lehetett nem most felkérni őket egy kis beszélgetésre. Róka úr nagyon izgatottan várta a telefonhívást, hogy még ki is takarított előtte – hiába mondtuk neki, hogy a telefonban nem fog látszani, mert megbeszéltük, hogy kép nélkül beszélgetünk, hogy jobban tudjunk koncentrálni egymásra.
Azért kaptunk tőlük néhány kedves életképet is. Fogadjátok szeretettel!
Juli: Hogy vagytok? Mi minden kellős közepén találunk épp Benneteket?
Flóra: Pont most köszöntünk el a gyakornokunktól, Katától, aki segített nekünk csirimojós pólókat szitázni. A Filantrópia Adományboltban szoktam venni hozzá az alapanyagot.
Juli: Ó, de jó – hol lehet kapni őket?
Fesztiválokra és piacokra visszük őket, a webshopba körülményes lenne feltölteni, mivel nincs két egyforma darab. Női, férfi, gyerekpóló, rugdalózó, ruha – mindegyik újrahasznosított darab. Amolyan támogatói ajándékok ezek, az egyesületünk működését segítitek a megvásárlásukkal.
Juli: Merre jártok a nyáron?
Flóra: Két fix helyre járunk: szombatonként a Lábdi Piacra Badacsonylábdihegyen, vasárnaponként pedig a Liliomkertbe Káptalantótiban. De most szombaton megtaláltok bennünket a Képregényteraszon is, illetve lesz egy koncertünk Kapolcson, a Művészetek Völgyében július 31-én.
Juli: Mik a tapasztalataitok: ismernek már benneteket az emberek vagy a standnál találkoznak veletek először?
Flóra: Változó. Mindenesetre nagyon jó találkozási pont számunkra a piac, sok kedves emberrel elegyedünk szóba. Budapestiekkel és vidékiekkel egyaránt. Legutóbb például egy vajdasági lánnyal, aki a Malomfesztiválról emlékezett ránk.
Juli: Hogy látjátok, hol tartotok most? Nem szépen mondva: hol tart a Csirimojó-brand?
Flóra: Egyre többen találnak ránk, és értékelik a munkánkat. Ez egyrészt hatalmas öröm, másrészt visszaigazolás, hogy van értelme annak, amit csinálunk, van rá igény. Talán kevésbé vagyunk láthatóak, mert az alternatív utat választottuk: nem mentünk be a nagy könyvterjesztői hálózatokba, ahonnan az emberek többsége tájékozódik. Ez egy másik út. Fenntarthatóbb út. Nem gyártatunk le több könyvet csak azért, hogy teleszórjuk az összes létező boltot és webshopot, majd a nagy részük eladatlanul jöjjön vissza. Egyre többen tudatosítják, hogy érdemes közvetlenül az alkotói műhelyektől, illetve kis boltokból vásárolni, és ezáltal is támogatni egy-egy család vagy közösség munkáját.
Juli: Akkor ennek a döntésnek elvi oka van?
Flóra: Abszolút.
Zsolti: Szép lassan bekerülünk a megfelelő helyekre.
Flóra: Van, aki minket keres meg, van, akit mi. Mindig megdobogtatja a szívünket, amikor befut egy hívás vagy egy email, mert megtetszettek valakinek a Csirimojó-könyvek, és szeretné őket megvásárolni vagy forgalmazni. Kicsit körülményesebb ez így, de sokkal emberközelibb és barátságosabb. Mindenkit személyesen ismerünk. Ez egészen más érzés, mintha bedobnád egy nagyraktárba a könyveket, ahonnan hó végén jön egy elszámolás.
Zsolti: A legnagyobb hálózat, ahol ott vagyunk, a Pagony és a KELLO. Hozzájuk ugyan bevisszük a raktárba a könyveket, de velük is vannak kedves személyes élményeink. Egyszer a WAMP-on megjelentek az egyik vidéki Pagony tulajdonosai, és nagyon megörültek nekünk: „Á, ti vagytok azok, akik azokat a gyönyörű könyveket csinálják!”
Juli: Van a kis viszonteladóitok körében olyan, aki folyamatosan sikeresen adja el a könyveiteket?
Zsolti: A legtöbb kapcsoltunk jól működik. Kiemelkedően ügyes a szegedi Ákombákom és a budapesti Prezent – pedig az utóbbi nem is könyvesbolt és a korlátozások miatt sokáig nem is voltak nyitva, csak a webshopjuk üzemelt. Aki ügyesen marketingezik, az meg tudja oldani, hogy megtalálja a vásárlóit. Aki szereti, az nagyon tudja ajánlani a könyveinket és könnyen el is adja őket.
Flóra: Érdekesség, hogy szinte mindenhol az Egérke enciklopédiáját viszik a legjobban. Univerzális, mindenkinek tetszik, sok életkorban működik. Bár ha a szerkesztőnk, Renátó áll a stand mögött, akinek a Gréta a kedvence, akkor abból fogy a legtöbb. (nevetés)
Juli: Ha kellene mondanotok külön-külön egy-egy fogalmat vagy többet, ami most a Csirimojót jelenti a számotokra, mi volna az?
Flóra: Az élet. Nekünk ez most az életünk. Az, amivel a jövőt szeretnénk minél jobban kitölteni.
Zsolti: Lehet, hogy van rá külön szó, de úgy tudom mondani, hogy: feladatok, amelyekkel érdemes foglalkozni.
Flóra: Nem az, amivel foglalkozni kell, hanem amivel érdemes.
Juli: Azt hiszem, hogy ez nagyon érződik a munkásságotokon, minden egyes könyvön.
Flóra: És persze a kíváncsiság, a nyitottság, a kreativitás, a világmegváltás, a gyűjtőszenvedély. Felfedezni és összegyűjteni a különleges könyveket, majd megvalósítani őket, hogy elérhetőek legyenek a magyar olvasók számára is. Az összes könyvünk szerelemprojekt, az összesről úgy gondoljuk, hogy mindenkinek ismernie kellene. Néha megkérdezik, hogy melyik a kedvenc csirimojós könyvem. Mindegyik az. Mindegyik valahogy másképp kedvenc.
Zsolti: … és belefér ez is meg az is. Mindegyik szívügyünk.
Flóra: Éppen levelezésben vagyok egy ügynökkel kiadási jogok kapcsán. Mindig bekérek egy olvasópéldányt, mielőtt döntünk valaminek a kiadása mellett. Ez az ügynök azt írta, hogy akkor szokott csak könyvet küldeni, ha már megegyezés született a jogokról. Nálunk ez nem járható út, nincs olyan, hogy nem fogom a kezembe a könyvet, nem ismerkedek vele. Hiába tudom a méreteit, hogy milyen a papír, ha nem látom, ha nem tudom megfogni, megszagolni, átlapozni. Valakinek ez nyilván nem annyira fontos, nekünk viszont nagyon. Mi nem egy gyár vagyunk, ami ontja a könyveket.
Juli: Annyira szeretem olvasni, amikor írjátok a könyvészeti adatok közt, hogy: “Ez a könyv a Csirimojó X. kiadványaként jelenik meg.” Ez a mondat annyira kifejező: segít átélni annak a jelentőségét és minőségét, ahogy ezek a könyvek megszületnek.
Zsolti: De jó, valaki elolvassa!
Juli: Flóra, minden könyvet Te választasz ki, mint a Csirimojó művészeti vezetője vagy a társaságotokban mások is bekapcsolódnak a vadászatba?
Flóra: Volt már rá példa, hogy valamire nem én bukkantam rá. Ilyen például a Furda borzról szóló sorozat vagy a Hana. Mindig szívesen veszem az ötleteket, ugyanakkor nagyon válogatós vagyok.
Juli: Az is ritkaságnak számít, hogy a Csirimojó egy non-profit alapokon nyugvó vállalkozás. Nem tudom, ti milyen fogalmakat szerettek használni magatokkal kapcsolatban, de nekem eszembe jutott az is, hogy a Csirimojó egy kultúrmisszió – azaz, hogy a különlegességetek abban is rejlik, hogy egy szakmai műhelymunkát végző egyesület alapította a kiadót. Hogy találtok egymásra? Hogy indultatok?
Flóra: Az egyesület bázisát műfordítók alkotják. Régebben több olyan találkozót szerveztem, ahol fordítók és kiadók, kínálat és kereslet találkozni tudott. Azt vettem észre, hogy a szépirodalmi kötetek egész könnyen kiadóra lelnek, a képeskönyvek azonban nem. A szerkesztők ujjongtak, hogy mennyire gyönyörűek a cseh gyerekkönyvek, aztán mindig jött egy de – de túl szépek a magyar könyvpiacra, nehéz lenne őket eladni, túl nagyok, túl művésziek… Egy ponton belefáradtam, és megszületett az elhatározás, hogy márpedig ezek a könyvek zseniálisak, és ha más nem teszi meg, akkor kénytelen leszek én megkeresni az útját, hogyan lehetne kiadni őket. Ekkor jött az egyesületi forma. Bele sem gondoltunk az elején, mivel fog ez járni, hogy lesz-e jövője, csak ki akartunk adni 3-4 könyvet, amit nagyon szerettünk.
Juli: Mit gondoltok, mi minden lehet az oka ennek az ódzkodásnak a kiadók részéről?
Flóra: Egyrészt van mögötte egy negatív tapasztalat: bizonyos könyveket valóban nehezebb eladni. Másrészt egy prekoncepció, egy mondvacsinált félelem. A legtöbben biztosra akarnak menni, és inkább kiszolgálják a piacot. A vásárlók viszont csak azt tudják hazavinni, ami elérhető. Afféle 22-es csapdája ez. A felelősség ugyanakkor minden esetben a kiadóké.
Zsolti: Akik alakíthatnák az ízlést, azok nem merik alakítani, hanem megpróbálnak belecélozni az aktuális ízlés közepébe. Minél biztosabbra mennek, ami persze érthető, csak ez így egy ördögi kör. Ami nem létezik, azt nem lehet megvenni.
Juli: Hogy látjátok: van hozzátok hasonló a könyves szakmában?
Flóra: Mindenhonnan kilógunk. Egy nonprofit mikrokiadó vagyunk, aminek a fókuszában a magas művészi igényű fordításirodalom áll. Bár saját projekteken is dolgozunk már a háttérben, egyelőre elsősorban a környező országok kortárs műveiből szemezgetünk. A gyerekkönyvek mellett pedig képkönyveket, képregényeket és szépirodalmat is kiadunk, tehát a kamaszokra és felnőttekre is gondolunk.
Zsolti: Annyira nonprofit, hogy igazából fizetésünk sincs. Ezzel is kilógunk. De azért reméljük, hogy ez változni fog.
Juli: Mitől fenntartható ez mégis a számotokra?
Zsolti: A kultúrmisszió szó mégiscsak jó lesz… (nevetés)
Flóra: Szeretjük csinálni. Az előző munkahelyem is olyan volt, hogy ha belegondoltam, mennyi pénzt viszek haza a hónap végén, elkeseredtem, de ha úgy álltam hozzá, hogy minden nap azt csinálom, amit szeretek, és még pénzt is kapok érte – már nem is volt olyan rossz. Most hatványozottan igaz ez: azt fordítom le és azt adom ki, amiben hiszek. Kell ennél több? Nincs annál jobb, amikor azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz. Próbálunk példát mutatni, egy kicsit szebbé és jobbá tenni a világot, bemutatni ezeket a csodálatos könyveket és alkotókat.
Juli: Akkor ti az öröm kiskapuját választottátok, hogy fenntarthatóan tudjatok működni. A kis lépték teszi lehetővé a számotokra a munkát? Ezek szerint nem akartok birodalmat építeni.
Flóra: Nem, valóban nem birodalmat akarunk építeni. A birodalom építése során egyre több embert kell irányítanod, hogy a birodalom érdekeit szem előtt tartva cselekedjenek, és akkor már megint nem azzal foglalkozol, amivel eredetileg szerettél volna, még a birodalom előtt. Mi más irányból közelítjük meg a könyvkiadást. Közösséget építünk, egy támogató, a világra nyitott, a környezetéért felelősséget érző közösséget. Amíg kicsi vagy és az is tudsz maradni, addig azt is megteheted, hogy mindenkivel személyes kapcsolatot ápolsz.
Juli: Azok a kiadók, akiktől a könyveitek származnak, mekkorák és hogy működnek? Milyen különbségek vannak hozzánk képest?
Flóra: Jellemzően kisebb léptékű műhelyektől válogatunk, mindenkit személyesen ismerünk a cseh és szlovák oldalról. A lengyelekkel még új a kapcsolatunk, de biztosan velük is el fog mélyülni. Ez is a munkánk szépsége, hogy megismerhetjük azokat, akikkel együttműködünk. Van, aki a nagyobb hálózatokban is ott van közülük, van, aki teljesen külön utas és szinte csak a saját webshopján keresztül elérhetőek a könyvei. Több könyves fesztivál van arrafelé a kisebb kiadók, akár az egészen kicsi szerzői műhelyek számára is. Ilyen a BRaK Pozsonyban, a Tabook Táborban vagy a Knihex Prágában. Ezek elég nagy események, de mégsem mainstream könyves fesztiválok. Azok a típusú könyvek szerepelnek rajtuk, amiket mi is kiadunk.
Csehországban ráadásul a nyomdákkal is könnyebben boldogulok. Itthon gyakran a papírt sem tudom beszerezni, vagy előfordul, hogy kérek egy árajánlatot és azt írják vissza, hogy ezt vagy azt nem így szokás. Nem értik, ha nem a műnyomóra rendelem a könyvet vagy nem kérek fóliát a borítóra. Általában Csehországban nyomtatunk, de van pár könyv, amit sikerült Magyarországon kivitelezni.
Juli: Küzdötök érte, hogy sikerüljön itthon nyomtatni őket?
Flóra: A küzdelemről már lemondtam, de próbálkozom.
Zsolti: A szerencse az, hogy mindig visszamehetünk az eredeti nyomdához, ha itthon nem sikerül partnert találnunk. Ráadásul minden könyvvel van valami nehézség.
Flóra: Minden könyvhöz van egy sztorink. A Bámulatos robotexpedíciónál például ott voltam a gépindításnál – a gépmester kérdi: „Így jó lesz?” „Hát, nem igazán lesz jó, mert az eredeti borítón vannak hegyek, itt meg nincsenek.” Nézte, elhúzta a száját, de nem értette, mi a gond. Próbált meggyőzni arról, hogy nála az utolsó, amit megnéz egy könyvön, a borító. „Az lehet, de azért mégis varázsoljuk vissza oda azokat a hegyeket.” Ez volt a harmadik könyvünk, szinte semmit sem tudtunk még a könyvkiadásról, a nyomda pedig mintha nem akarta volna megoldani a helyzetet. Gondolkodtam és megkérdeztem: „Mi lenne, ha megváltoztatnánk a színek sorrendjét?” Ugyanis ez a könyv háromszín-nyomással készült. És ez volt a megoldás. Lőn hegyek! (Nevetünk.)
Juli: Zsolti, Te mit tanultál? Hogy kapcsolódtál a Csirimojóhoz?
Zsolti: Teljesen Flórán keresztül. Filmelmélet és filmtörténetet tanultam, így vagyok vágó. A csatlakozásom úgy nézett ki, hogy mikor megalapítottuk az egyesületet, mindenki elmondta, hogy mit fog hozzátenni, én meg a végén mondtam, hogy én meg minden mást. Végül tényleg ez lett: minden mást. Honlapot csináltam, cipelem a könyveket. Én tartom a kapcsolatot a boltokkal, vevőkkel, én szállítok – nagyon sokat cipekedek…
Juli: Igen, tudom ez nem elhanyagolható része a könyves munkának.
Zsolti: Néha eszembe jut, hogy inkább valami különleges csokikat kellene gyártani.
Juli: De hát azok olvadékonyak…
Zsolti: Mindegy, bármi gond van, megesszük és adhatjuk ugyanannyiért, mint a könyveket.
Juli: Róka úrnál most épp a természet hava van, ez adta az apropóját, hogy épp most keresselek fel benneteket. Hiszen a kínálatotok alapján igen csak úgy tűnik, hogy a természethez való közvetlen kapcsolatunk ápolásának támogatása az egyik célotok. Találunk nálatok különleges művészi ismeretterjesztő képeskönyveket, nagy ökológiai és emberi dilemmákat érintő gyerek- és felnőtt prózát. Látom, hamarosan meg fog jelenni néhány nagyon népszerű témában íródott könyvetek, amelyekről egytől egyig úgy sejtem, hogy hiánypótlók lesznek itthon a maguk műfajában. Mese a komposztálásról, méhészetről, ehető vadnövényekről. Annyiféleképp lehet beszélni a világról és a világ mostani kihívásairól, ti hogy beszéltek róla? Hogy választotok a sok téma és könyv közül?
Flóra: Az illusztráció és a könyv kivitele az első szűrő, amihez ugyanakkor a szövegnek, a mondanivalónak is fel kell érnie. Másrészt a saját életünk kivetülése is látszik a kiadó kínálatán. Látszik, melyek azok a témák, amelyek számunkra fontosak. Ezen túl próbálunk példát mutatni. Nem sírni szeretnénk, hogy milyen a világ, hanem próbálunk úgy élni, és működni kiadóként is, ahogy örülnénk, ha a világ működne. Az egyesületi formát is ezért választottuk, mert már önmagában egy közösséget feltételez. Nem az üzleti érdek hajt minket. Ez persze nagyon nehéz. Nehéz az online kommunikáció is, hogy minden nap posztoljunk. Nem jellemzőek nálunk a nagy akciók sem, hiszen nem szeretnénk senkit felesleges vásárlásra buzdítani. Azt szeretnénk, ha az venné meg a könyveinket, aki tényleg értékesnek tartja őket. Azért dolgozunk, hogy a könyveinknek becses helye legyen a könyvespolcokon.
Zsolti: Nemrég fogalmaztam meg magamban, talán hangosan még nem is: az a célom, hogy a könyveinket ne találjam meg antikváriumokban. Mindenkinek annyira fontosak legyenek…
Juli: Adtatok már ki valamit újra?
Az Egérke enciklopédiáját, a Grétát és a Furda borz előbb részecskegyorsítót, majd részecskelassítót épít című könyveinket nyomtuk már újra. Ezek a legrégebbi kiadványaink, és az első kettő egyben a legnépszerűbb is. Mégiscsak 3 évesek vagyunk már. 2017 őszén fogalmazódott meg bennünk a könyvkiadás gondolata, és 2018 tavaszán jelentek meg az első könyveink.
Juli: Talán már tíz éve, hogy volt egy divathullám, amikor egyszerre több kiadó is megjelent alternatív, szép és hasznos gyerekkönyvekkel ökológiai témákat ízlelgetve. Azóta ez a hullám laposodni tűnt, mintha most lenne egy újabb áramlat, ami hoz ismét új könyveket. Bár épp most megjelent a Móránál egy antológia csupa kortárs szerzővel öko témában, de alapvetően inkább fordítások jelennek meg itthon. Mit gondoltok, miért külföldről kell ezt importálni?
Flóra: Az, hogy nem jelent meg ilyesmi, nem jelenti, hogy ne kezdett volna bárki írni vagy rajzolni a témáról, csak lehet, hogy nem talált kiadóra, ahogy anno én sem. Ez persze csak találgatás. Az utóbbi időben mintha inkább a kiskamaszokat próbálták volna inkább megszólítani a téma kapcsán.
Zsolti: Én is csak találgatok: valóban volt egy divathullám, ami mára kicsit leült. Miután kiadtuk a Grétát, akkor került elő Greta Thunberg is. Sokan megkérdezték, hogy ez az a Gréta-e.
Flóra: Egy idő után rákérdeztük az eredeti kiadónál. Az volt a válasz, hogy két éven át gondolkoztak rajta, hogy hívják a bálnát, aztán valahogy Gréta lett. Utána jött Thunberg. Teljesen véletlen egybeesés. Visszakanyarodva: a természetközeliség, a természethez közelítés, egymás megértése, a lelassulás és a humor az, ami még a könyveinket összeköti.
Zsolti: És az ismeretterjesztés. A Méhész Dodót én nagyon várom. Egy kis vakond a főszereplője, egy vakond, aki méhészkedik. Befogad egy méhcsaládot. Az addig sivár völgy, ahol él, megtelik élettel a méheknek köszönhetően.
Juli: Hol jelent meg az eredeti?
Szlovákiában az IKAR-nál. A testvérkönyvét, a Komposzti Ferkót viszont már a Monokel adta ki, de ebben is előkerül Dodó.
Juli: Az eredetiben is Dodónak hívják a főhőst?
Flóra: Külön szerethető a Méhész Dodóban, hogy a szerző-illusztrátor, Simona Čechová is méhészkedik, a főszereplőt pedig a nagypapájáról mintázta, aki nagy méhész volt. Jozef, azaz József volt a neve, a Jožko becenévre kerestünk magyar változatot. Innen a Dodó.
Zsolti: Méhész Jóska lehetett volna még. (nevetés és valami puffanás)
Flóra: Upsz, épp leestek a polcról a lapozóink. Úgy látszik, fel akarták hívni magukra a figyelmet. Lengyelországban nagyon erősnek tűnik a lapozós vonal. Nagyon jókat találtunk, próbáljuk nem egyszerre kiadni az összeset. (nevetés) A vásárlói visszajelzések miatt is törekedtünk már arra, hogy legyen könyvünk a legkisebbek számára is. A Nézz fel az égre! című sorozat könyvei ilyenek lesznek, a 0-3 éves korosztályt szólítják meg.
Most egy vászongerincű leporelló kiadásáról álmodozom – átlagon felüli méretű, különleges színvilágú verses mese. Én (Cseh)szlovákiában nőttem fel, sok leporellóm volt gyerekkoromban. Csodálkozom, hogy most mennyire nem divat.
Egyébként az ökológia valóban vissza-visszatérő téma nálunk. Még a Bámulatos robotexpedícióban is fel-felsejlik. Hová tűnt az emberiség? Honnan jött és hová tart a robot-civilizáció? Már készül a második rész fordítása, ahol még jobban kibontakozik a kérdéskör. Nem csupán a szöveg, a képek által is mesél, így bár nem a szó klasszikus értelmében véve, mégis igazi képregény. Rengeteg kérdést felvet. Vannak könyvek, amiket minél többször olvasol el, annál többet adnak, egyre több rétegük sejlik fel. Ez is egy ilyen. Gyerekkönyvből is az az igazi, ami felnőttként is élvezhető. A Furda borzos sorozatban például rengeteg poént rejtettek el a szülőknek. Úgy válogatunk, hogy a könyveink ne csak színes-szagos, elsőre gyors kielégülést adó tárgyak legyenek.
Zsolti: Igen, hogy legyen ott a helyük a polcon.
Flóra: Hogy el lehessen bennük merülni, le lehessen velük lassulni. Az elveszett lélek vagy az Ema elvan igazi elmerülős, bogarászós könyv, felnőtteknek. Az Egérke enciklopédiájához készült egy applikáció is. Sokan nem adnak a gyerekek kezébe mobilt – amivel egyébként teljesen azonosulni tudunk –, de amikor meglátják, azt mondják: „Ja, hogy ez nem is egy villódzó esztelenség!”
Zsolti: Jól kiegészíti a könyvet. Segíthet akár lelassulni hozzá.
Juli: Azért az sem mindegy, hogy milyen könyv mellé készül app. Ha valaki látja az Egérke encikopédiáját, látja azt is, hogy itt egy művészi alkotásról van szó, még ha nem is minden könyv egyedi. Nem mindegy, hogy mi mellé rendelsz valami digitálisat, valami meg nem foghatót.
Annyira kívánom, hogy a Csirimojó csak gyarapodjon és kerekedjen, ameddig csak szeretnétek!
Flóra: Nagyon szeretnénk, ha le tudnánk váltani erre mindent. Hiszünk benne, hogy amit az ember elképzel magának, az lehetséges. Persze meg is kell dolgozni érte. De az a cél, hogy azzal tölthessük az életünk, amit szeretünk.
Kapcsolódó bejegyzések:
