Kezdő olvasók könyvválogatója – hogyan válasszatok könyvet az első önálló olvasásokhoz?

1. Ovis könyvek? Maradjanak még szem előtt!

A múltkoriban egy anyuka kedves öniróniával mesélte, hogy pár hónapja elajándékozták a kisiskolás lányka régi, kinőtt mesekönyveit – és mi történt? A kislány az első adandó alkalommal a könyvtárban ezekhez a könyvekhez ült le, és kezdte el őket hangosan olvasgatni. „Kicsit elsiettük ezt” – mondta az anyuka nevetve. Értem, mire gondol. Sokszor nehéz meghúzni a határt – ha van egyáltalán ilyen – az „ovis” képeskönyvek és az önálló olvasásra biztató könyvek között, és sok gyerek először a saját könyvespolcról ismerős könyvekkel kezd el az olvasással kísérletezni. És ez teljesen rendben van, sőt! Ebben a biztonságos, ismert közegben az olvasás nem feladat, hanem játék. Sok gyereket láttam például (többek között a saját fiamat), akik az ovi alatt már rongyossá forgatott Tatu és Patu kötetekkel indultak el az első önállóan kisilabizált mondatok útján – de ha éppen egy Maszat formálódik meg saját örömből mondatról mondatra, a határ ugyanúgy a csillagos ég.

2. Nézzetek bele! Kezdő olvasóknak a forma számít

Gyorsan eljön persze az az idő, amikor új olvasnivaló után kell nézni, mégpedig kifejezetten új olvasónk igényeihez szabva, és innen válik igazán izgalmassá a dolog: kezdő olvasóknak szóló könyvet venni pusztán borító alapján felér egy rulettel. Itt a webshopban mi is önálló címke alatt gyűjtjük az olvasni tanuló és kezdő önálló olvasóknak szóló könyveket, de valójában egészen eltérő nehézségű olvasmányok férnek meg itt egymás mellett a néhány soros, akár szótagolás-segítéssel is megtámogatott szövegektől a vaskos, de még mindig olvasáskönnyített regényekig. A magabiztos olvasás kialakulásáig sok lépcsőn át vezet az út, és nem mindegy, melyiknél léptek be. Nézzétek csak az alábbi példákat! Mind olyan olvasóknak szól, akinek még szüksége lehet némi támogatásra…

3. Szép legyen? Inkább kifejező!

Egy-egy könyv fölött gyakran felmerül az a szülői kétely, hogy a sok illusztráció nem megy-e az olvasás rovására. Pedig a kezdő olvasóknak a képek különösen fontosak! Sok gyerek először az illusztrációkon keresztül kapcsolódik a történethez, a kezdő olvasókat jól támogató könyvekben ezért a képek és a szöveg együtt mesélnek. Az illusztráció itt tehát nem csak esztétika, hanem kapaszkodó is: segít elképzelni a szereplőket és követni a történetet, ritmust ad az olvasásnak és pihenőt két szövegrész között, kíváncsivá tesz és lapozásra ösztönöz.

A jó illusztráció maga is érzelmek, hangulat, események vagy humor forrása, s így meséli tovább a történetet. Inspirál, de nem veszi át a képzelet helyét. Teret hagy a vizuális értelmezésnek, de maga is a narratíva része. Ebből a szempontból mindegy, hogy firkarajzokról vagy művészi akvarellekről van szó, a kezdő olvasó könyvekben a képek kifejezőereje és intenzív narratív kapcsolódása az elsődleges érték. Ezért tud egy sketchbook-szerű, firkastílusú grafikus regény (mint amilyenek például a Bors Bori kötetek voltak, amelyeket sajnos meglehetősen nehéz mostanában beszerezni) legalább olyan vonzó lenni egy kezdő önálló olvasó számára, mint egy gyönyörű színekkel és művészi képekkel illusztrált meseregény. Nézzetek meg még néhány izgalmas példát!

4. Mi mozgat meg? Humor, kaland, érzelem

Nemrégiben egy éppen nagyon morcos kedvű kissrác jött be az anyukájával. Neki kerestünk könyvet, de valahogy éppen semmi se volt jó (van ilyen), mi pedig végül az anyukával elmerültünk a beszélgetésben. Aztán egyszer csak gurgulázó kuncogás hallatszott az egyik puff felől – a kisfiú a neki kitett könyvek közül A gonosz törpekommandósokkal ismerkedett éppen… Szívből jövően jól szórakozni minden kisiskolás szeret. És ha már nekivág annak a rengeteg betűnek, az a történet aztán legyen igazán magával ragadó, nem igaz? Pörögjenek az események, áramoljanak a jó dumák, mozogjanak az érzelmek és a fantázia!

A jó kezdő önálló könyveknek van egy sajátos dinamikája, amely általában intenzívebb az elsősorban felolvasásokra szánt meseregényeknél és a későbbi kamaszkönyveknél is. Hiszen itt nem csak a szövegértés próbatételeit kell áthidalniuk, hanem az olvasás kezdeti technikai nehézségeiből fakadó olvasói türelmetlenséget is! A történet általában nagy léptekkel halad, kevés a leírás, gyakoriak a párbeszédek vagy a cselekményközpontú mesélés, követik egymást a fordulatok. És mindenekelőtt: rengeteg a humor. Egyáltalán nem véletlen, hogy a kezdő olvasóknak szóló könyvek túlnyomó része humoros. A humor beszippantó ereje óriási lehet, egy kellően sodró humorbomba könyv szinte nem tud túl hosszú lenni. Emlékeztek például a Lombtoronyház-sorozatra? Sok kezdő olvasó először megijed a 250 (!) oldaltól, aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy kiolvasta. Nem azért, mert könnyű volt, hanem mert nem tudta letenni.

A humor persze sokféle lehet: lehet direkt vagy árnyalt, helyzetkomikumból fakadó vagy fekete humor, lehet abszurd vagy alpári, lehet finoman ironikus vagy éppen melankóliával vegyes. A humor értése hozzátartozik a nyelvi és érzelmi éréshez, és a kezdő olvasóknak szóló könyvek ezen a téren is nagyon változatosak. Én annak a pártján vagyok, hogy itt ne csak a saját mércénket használjuk. Könnyen lehet, hogy az első választásokat mi egyszerűen blődnek érezzük, de ha neki éppen nagyon vicces, akkor higgyétek el, egyelőre helyben vagyunk.

Nézzünk bele néhány sodróan kalandos és vicces könyvbe? Íme:

Semmi baj tehát azzal, ha egy kezdő önálló olvasóknak szóló könyv – látszólag – nem több, mit szórakoztató. Ugyanakkor bőven találni olyan könyveket is, amelyek (sokszor ugyancsak humorral és kalanddal tálalva) komolyabb témák felé is elkalandoznak. Ilyen például a Tim, az erdőjáró, amely az egyik legkedveltebb kezdő önálló könyv nálunk, Várszegi Adéltól A Macska és az ő eddig-és-netovábbja, vagy mostanában nekem nagyon tetszett a Madame Sallala a maga matt-tengerparti, eső előtti nyár hangulatával. De ilyenek voltak régebben a Tina– és a Klementin-sorozatok is – sajnos már vadászni kell mindkettőt, pedig kezdő olvasó kislányok imádták. Az ezekhez hasonló könyvek könnyed és jól fogadható eszközökkel, de már azokat a fontos kérdéseket sejtetik fel, amelyekkel később a nagy regényekben is találkozunk: kapcsolatokat, emberi tapasztalatokat, önmagunkra és másokra adott reflexiókat. Pillantsatok bele néhány ilyen könyvbe és kínálgassátok őket bátran!

5. Önálló olvasás – önálló választás

Végül, de talán legfontosabbként: hadd válasszon ő! Mindig meghatódom a bolti asztalkánál egy könyvkupaccal helyet foglaló kisiskolásokon, akik komoly előtanulmányozások után emelik fel végül a nyertes könyvet: ezt kérem. Az, hogy melyik (és miért az a) sztori, illusztráció, szöveg lesz vonzó vagy éppen ellenszenves, olyan rejtély, amit újra és újra ámulattal figyelek élőben, és úgy tűnik, a választások a szülőknek is szoktak meglepetéseket okozni. Akárhogy is, ezek a saját, számunkra gyakran ismeretlen szűrőkön átesett könyvek általában beválnak – egyszer csak újra ott áll a gyerek a boltban, a folytatást kérve.

Na de mi van akkor, ha csemeténk olyan könyvvel áll elő, amit személy szerint vajmi kevéssé hiányolunk az otthoni könyvespolcokról? Sokunk fejében él kép arról, hogy milyen szintű és színvonalú könyveket szeretnénk önálló olvasóvá érő gyerekünk kezében látni, és ez a fajta tudatosság nagyszerű dolog. Ugyanakkor a magam részéről éppen a kezdő önálló olvasóknak szóló könyveknél nagyon elnéző vagyok. Ha Geronimo Stilton és Ropi naplója, hát Geronimo Stilton és Ropi naplója. Ezeket a sorozatokat történetesen a boltban nem tartjuk, de az antikváriumba fogadjuk, mert értem, miért tudnak nagyon vonzóak lenni az első saját könyveknek nekigyürkőző gyerekek számára – sokszor olyan gyerekeknek is, akik egyébként minden más felkínált könyvet udvariasan elutasítanak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes időről-időre terelgetni kis felfedezőnket új területekre is. Ha tovább kínálgatjuk sokféle könyvvel, előbb-utóbb megérkezik a nyitottság – immár nagyobb rutinnal, nagyobb magabiztossággal, több kíváncsisággal. Hiszen az első sikerélmények már megvannak, és ezekre lehet építeni. Bátran próbálgassatok különböző stratégiákat a nyitásra. A mi egyezségünk itthon például az volt, hogy két könyv saját választás, a harmadikat pedig én adtam kézbe. Ha elbukott a könyv, akkor elbukott (előfordult bőven), de legalább személyes tapasztalat alapján nem tetszett.

Mindenesetre a cél nem az, hogy minél vastagabb vagy minél fajsúlyosabb könyvet olvassanak el a kezdő önálló olvasó gyerekek, hanem hogy a végén azt mondják: „van még?” A nyári olvasás egyik legnagyobb ajándéka, hogy végre nem teljesítmény, hanem öröm lehet. Ha olyan könyvet találunk, amelyik megnevetteti, kíváncsivá teszi vagy egyszerűen beszippantja a gyereket, akkor máris megtettük a legfontosabb lépést afelé, hogy az olvasás természetes legyen.