Az a természetes közelség, melynek feltételeit az első perctől megteremti Soukupová, annyira magával ragadó, hogy egy darabig felnőttként is keresni kell a szavakat arra, mi is történik velünk, olvasókkal. Naplót olvasunk? Vagy egy különleges „kint is-bent is”-perspektívából megírt felnőtt elbeszélés gyerekbarát verzióját?
Idő talán kell a könyvhöz és érettség az élet fájdalmas pillanatainak elviseléséhez, hisz a történetek nem emberi szereplői gyakran csalódnak az emberekben vagy kifejezetten szenvednek, veszélybe kerülnek miattuk, ám a megpróbáltatásokat mindig követi valami felemelő vagy átalakító esemény, amely ha az emberekében nem is, de az állat-főhősök életében reményteljes változást hoz.
Ahogy Az elveszett lélekhez, a T mint tenger című kötethez sem kell más, csak egy nyitott szem és egy nyitott szív. Mintha egy egészen különbejáratú naplóhoz kaptunk volna kulcsot, egy teljes művészi szabadsággal formált albumhoz, mely a tér és idő apró szilánkjaival, puhaszélű szeletkéivel, minden érzést és gondolatot egybemosó hullámzásával van tele, csordultig.
Az a különleges vonzerő azonban, amely híven tükröződik már a borítón is, nem azonnal bontakozik ki előttünk, s nem feltétlen rögvest mutatja meg, mennyire megalapozott.
A világ egyik legnagyobb csodája, amikor egy történet ránk talál, s aztán nem hagy el soha. Azzal a csodával pedig igazán nem számol senki, hogy egy történetben olyan erős varázsige lakhat, hogy egyszerre képes elbűvölni egy négy évest és egy negyvenévest. Ha pedig a kettő esetleg egyszerre történik – mármint a fenti két világ csodája, akkor ott kövek fognak mozdulni. Valamerre.
Zsigeri az északi irodalom lírai prózájáért való rajongásom, talán azért, mert a hétköznapi életet átjáró egzisztenciális csodaélmények rövidebb-hosszabb történetei olyan kivételes közvetlenséggel szólalnak meg ezeken a tájakon. Ha pedig igazi kulturális csemegére akadok köztük, elragadtatásomban mindenkinek erről beszélek.
A világ minden tájáról érkeznek a mesecsemegék, s nekünk igen jó dolgunk van, mert csak dúskálnunk kell a jó érzékkel kevergetett, szép-élő nyelven elbeszélt történetekben. Azonnal kedvet kaptam hozzá, hogy amint lehet, menjünk és hallgassuk meg Zalka Csenge Virágot, amikor az „itt és most”-ban mesél egy kedves színpadon
Ha valami elemi erő hiányzik a napotokból, de arra épp nincs módotok, hogy nekivágjatok az orosz télnek, vagy szemtől szemben megbirkózzatok egy börzsönyi medvével, vagy legalább belevessétek magatokat mitológiai történetek, esetleg 20. századi dokumentumfilmek sötét bugyraiba – akkor a legegyszerűbb megoldás levenni a polcról Szergej Szedov és Tanya Kormer könyvét, az Anyukameséket.
(Nem csak minden kedden.) Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve
Ruttkai Borival legújabb könyve és lemeze, a Mandulka és a Karácsonyvár kapcsán beszélgettünk.
